Magyar netlabelek - 5. rész: Sojus Records

A Sojus Records-ot 1997-ben alapítottam, méghozzá elsősorban a Mono 211 (http://www.mono211.com/) és a Tokyo Dawn (http://www.tokyodawn.net/)  netlabelek hatására. Akkoriban a netlabelek még főleg trackerekkel készített "open source" zenéket terjesztettek, a mod, az xm, az it és az s3m formátumok voltak a legelterjettebbek. Mivel az egész netlabel kultúra a demoscene-ben gyökeredzik, ezért a korai netlabelek zenészei és persze maguk a zeneszerkesztő szoftverek is onnan jöttek. Az ingyenesség szintén a scene-ből jön, hiszen elképzelhetetlen lenne, ha pl. egy scene demóért pénzt kérnének az alkotók.
Bár maguk a szoftverek -mint pl. a FastTracker 2- nem voltak olyan könnyen kezelhetőek mint a mai szekvenszerek, ingyenesek voltak és futtatásukhoz nem kellett méregdrága számítógép és hangkártya. Így lett elérhető a zenekészítés sok ember számára és ez volt a számítógépes zenélés hirtelen elterjedésének forrása is.
A nagy különbség a korai netlabelek és a maiak között talán az volt, hogy régen ez az egész tényleg csak a zenéről szólt. Nem volt érdekes, hogy 8 bites, zajos, összebuherált hangmintákból raktad össze a számot a család hi-fi tornyán, ha a végeredmény jó volt és csak ez számított. Nem kavartak bele a pénzügyek és a művészi ambíciók sem.
Később sokan kinőtték ezt a fajta hozzáállást, pl. Anorganik vagy Muffler. Mi is kipróbáltuk a "rendes" kiadókat is (pl. Juice/Underground vagy a Chi Recordings) a 2000-es évek elején. Volt is pár bakelit és cd megjelenésünk, de addigra éppen megdöglött a hagyományos zenebiznisz, nem kár érte. Így visszatértünk a gyökerekhez, ami új löketet adott a Sojusnak. Közben a kiadó az egyetemi és haveri szerverekről végre átköltözött a jelenlegi domainje alá és kapott saját tárhelyet is.
A Sojus a minőség, nem mennyiség elvet alkalmazva mindig is próbált a "zeneibb" irányzatok felé nyitni, ami a netlabeleken belül a mai napig ritkaság. Az arctalan és egyforma dubstep, glitch, techno és house kiadványok ezreire jut kb. 1 jó nujazz/jazz, funk vagy lounge lemez. Ezt a törekvést egyébként 2009-ben a berlini Creative Commons Netaudio fesztiválon is díjjazták, méghozzá a Top Netlabel és legjobb CC album díjjakkal. (http://phlow-magazine.com/charts/1548-netaudio-berlin-best-of-2009)

A Sojus sokszínű nemzetközi közösség, ahol nem a pénz mondja meg, hogy mi jó és mi nem, ugyanakkor mindig törekszik a minőségre és igényességre. Célja tehát egyszerű: the finest free music, azaz remek zene, ingyen.

 

Magyarország nem lehet cél, ez olyan lenne, mintha egy sportoló nem menne el külföldi versenyekre. Külföldön ugyanolyan lehetőségei vannak mint bárki másnak a világon, kivéve talán az angolokat, mert ott azért nyilván kicsit könnyebb az érvényesülés. Aki komolyan veszi a zenélést és a tehetsége is megvan hozzá az magyarként is előbb-utóbb befut. Gelka, SKC, Chris.SU, Ludmilláék de akár Marcel, Yonderboi vagy Anorganik is jó példa arra, hogy tehetséggel, kemény munkával és sok tanulással elérhető a nemzetközi siker és elismerés is.

Bárki küldhet bármilyen stílusú (na jó, azért az opera az túlzás) zenét aztán meglátjuk. Rengeteg zenét küldenek a Sojusnak, ebből csak a töredék az, ami értékes. Mindig akad azért pár olyan, aminél érzed, hogy ez igen, ebben van valami.

Lehet, de ez önmagában nem elég. Nem hiszem, hogy a netlabeleknek az lenne az elsődleges feladata, hogy feltörekvő producereket indítsanak el a hírnév felé. Természetesen promótáljuk a kiadványainkat de alapvetően a Sojus mindig is a szabad zenéről szólt. Ezt persze az alkotó ki tudja használni ha akarja és tudja, mint pl. a norvég Proviant Audio, akik nagyon szépen kinőtték magukat (http://proviantaudio.com).

Rengeteg netes módszer van egy kiadvány promózására, egészen az általam kitalált szürke-terjesztésnek nevezett módszerig, ami az orosz illegális mp3-szájtok felhasználását jelenti a disztribúcióban. Néha persze bulikon, fesztiválokon is felbukkannak a Sojus zenészei.

Is-is, ha van rá idő.

Banyekkel a Bitlabból terveztünk egy magyar netlabel eseménysorozatot, aztán ez elsikkadt valahogy, pedig még mindig jó öltetnek tartom. Lehet, hogy visszatérünk rá, bár mostanában kevés időm van a Sojusra is.

 

További jó nézelődést a kiadó weboldalán: www.sojusrecords.com